Kezdjem ezzel: minden naplóolvasónak és -írónak boldog újesztendőt kívánok!
Régóta nem jártam már idebenn a naplóban, de egy kicsit pihentem az év fordulóján, csak január 13-án jöttünk vissza a fővárosba. Sokak szerint pofátlanul sokat tekeregtem, de azért én szívesen cserélnék mindazokkal, akik 2005 második félévében nem kellett a kisebbségi törvény szenátusi és képviselőházi cirkuszait végigéljék. Aki mindezeket megtenné helyettem, arra én nem irígykednék, hogy január elején egy kicsit sízik a hargitai lejtőkön… No de most már vissza a jövőbe, ami korántsem tűnik fényesnek. Január 30-án ülnek össze a képviselőház bizottságai, folytatódik a törvénycirkusz – egyelőre politikai megegyezés nélkül. Ha időközben ez az egyezség nem születik meg, én nem jósolok fényes jövőt a kisebbségi törvénynek. Sajnos a román többség nem érett még oda, hogy egyenlő félként kezeljen minket, beleértve a saját ügyeinkben való döntési jogokat is. Bár ez most kevésbé fontos, hisz nemcsak a román többség nem érett meg erre, de a politikai pártok képviselőinek többsége sem… —
Lejártak az ünnepek, szép volt, jó volt. Zetelakán megszúrtuk a malacot (nem EU-s standardok szerint, hanem hagyományosan…) – hiába na: gyerekkoromban sem bírtam, azóta sem bírom a visítását… Aztán megittuk rá a pálinkát apósommal. Amúgy minden úgy ment, ahogy elődeink a nagy könyvben megírták: karácsonykor nagyon szép fát hozott az angyal – igaz, hogy Hargita megyében van miből válogatni. Aztán a szilveszter is jól telt, beleértve azt is, hogy egyik jóbarátom kisfia szerint “az este Attila bácsi kicsit félrebeszélt”. A sípályákon csillogott a hó, a fenyők ágai görnyedeztek fehér terhük alatt, kígyózott a fagyban a forralt bor gőze. Jó volt, feltöltődtem egy kicsit… -
A héten már a szürke fővárosi hangulattal barátkoztam, sok időm átmenetre nem jutott, hisz a Nyelvi Charta a minisztériumok láttamozási útját járja: most a pénzügyminisztérium fafejű bürokratáival hadakozom, ehhez képest balettiskola lesz megszerezni az igazságügyi minisztérium aláírását. Utána a kormányülés, majd a parlament… Áttekintettük 2006 prioritásait is, az RMDSZ most készül összegezni ezeket. Ami engem illet: elsősorban szeretném jó végét látni a kisebbségi törvénynek, utána (vagy közben) a Nyelvi Chartán a sor. Ugyancsak az idén szeretném végre lábra állítani az egyik régi kezdeményezésünket: a Kisebbségi Kutatóintézetet, melynek alapító rendeletét még Eckstein Péter minisztersége idején fogadta el a kormány. Szintén intézményes formát kívánunk adni egy készülő Kisebbségi Ifjúsági Fórumnak, amely kőkemény partnere (sőt szerves része is) lenne a román-magyar Ifjúsági Irodának. Idén is számtalan nagy rendezvényünk lesz, köztük a Nemzetiségi Színházak Fesztiválja, a Félsziget párhuzamos rendezvényei, de továbbra is támogatni kívánunk más hagyományos rendezvényt is (marosvásárhelyi filmfesztivál, Bernády-napok, ifjúsági rendezvények). Folytatódik a tankönyvtámogatási programunk is, eddig 8 magyar középiskolás tankönyv jutott ingyenesen a diákjainkhoz. És sok-sok minden más, miközben az ingatlanvisszaadási folyamatról nem is beszéltem… De ezekről majd írni fogok még… –
Üdvözlöm a naplóm útján Márkó Laci unokatestvéremet, aki fejveszetten keresi e-mail címemet. A forrás ugyanaz, mint már első bejegyzésemkor: a hivatalom honlapja. De azért egy ilyen aktív közösségszervező családnak, mint amilyen a szentivánlaborfalvi Márkóké, külön is leírom: attila.marko@dri.gov.ro. Amúgy előrebocsátom, hogy naponta 50-150 mail esik be a postaládába, ezért elnézést kérek mindazoktól, akik a vártnál később kapnak választ.
– Ma egy kicsit több időm volt írni, sajnos nem lesz ez mindig így…—
Na helló, napló…

Elküldve: 2006. January 19., 11:42-kor. A válaszokat követheti RSS 2.0-vel. Responses are currently closed, but you can trackback from your own site.