Mi a baj, ha sikerül valami?

Mostanában rendszeresen megosztom “fészbukos” ismerőseimmel az RMDSZ honlapján (és nem csak) közzétett híreket. Ezek többsége eredményekről szól, kampányokról, eseményekről, amelyekről úgy gondolom, hogy azokra is tartoznak, akik nem nézik naponta az RMDSZ honlapját, hírportálokat se lapozgatnak óránként. Természetesen apró kis kommentárokat fűzök a megosztott hírekhez. Ez így is normális, véleményem szerint, hisz a mi feladatunk minden lehetséges csatornán eljuttatni az emberekhez a sikereinket, bármekkorák is legyenek azok.
Az is természetes, hogy ilyenkor az RMDSZ kritikusai rögtön reagálni szoktak, nyilván megpróbálják ezeket a sikereket bagatellizálni, elmondják, hogy mit kell bölcsködni annyi év kormányzás után, ha sikerül valami. Nos, azt kell mondanom, hogy igenis bölcsködni kell. A szó legegyszerűbb és legkevésbé elferdített értelmében. Bölcsködni, hogy nem hiába tapossuk egyik-másik ügyünket annyi éven át, bölcsködni hogy minden nehézség ellenére teszünk – sokszor nem is olyan apró – lépéseket előre.
Csak az utóbbi egy-két hét jelentősebb eseményei: nagyon sikeres beiskolázási kampányunk, az új kormányprogram nagyon fontos vállalásai (még ha csak részeiben is valósul meg, akkor is siker, hogy egyáltalán felvállalt a koalíció ilyesmiket), Házsongárdi temető műemléksírjai.
És tulajdonképpen ez utóbbi jelentős eseményhez fűzött némely kommentár késztetett e bejegyzésre, hisz túl hosszú lenne replikázni. Azt mondja egy minden lépésünket figyelő kritikusunk, hogy mit ugrálunk – 15 év kormánypártiság után sikeredett egy morzsát kicsippenteni a cipóból… Nem hagyhatom szó nélkül: először is nagyon sok cipónyi morzsát csippentettünk mi már le az évek során, és remélem, hogy nagyon sokat fogunk még lecsippenteni. Másodszor pedig nem árt tudni: nem 15 éve vezeti magyar miniszter a kulturális tárcát, hogy szempillantás alatt megoldódjon a sírhelyek védelme, hanem csak két éve. És nem pusztán egy tollvonás az egész, hanem ehhez előzetesen az Országos Műemlékvédelmi Bizottság javaslata is kellett. Tehát ismerve a rendszert, a két esztendő nem is olyan hosszú.
És a másik megjegyzésem viszont minden ilyen jellegű kommentárhoz kapcsolódik. Vannak akik zászlót lobogtatnak, kiabálnak és énekelnek, ezeket nevezzük Szurkolóknak – akik a gólokat lövik, azok a Játékosok. Nagyon jól megvagyunk: ők ott, mi pedig, a pályán küzdők, emitt. Nem búsulok én egy cseppet sem, amíg azok ugrálnak a leginkább, akiket legjobban idegesít, hogy már megint sikerült elérnünk valamit…

PS. jövő kedden, ha a hóviszonyok lehetővé teszik, folytatódik a Mikó-saga Buzauban, majd jelentkezem.

5 válasz: “Mi a baj, ha sikerül valami?”

  1. autodino

    Megáll az eszem! SENKI nem rója fel az RMDSZ-nek a sikereket!!! Amik sajnos tényleg csak morzsák, és naivak lennénk, ha nem gondolnánk arra, hogy legtöbbje egy tollvonással visszavonható(pl tanügyi törvény , Házsongárd vedelme stb).Inkább arról van szó, hogy ezért (tényleg ezért????) az RMDSZ vegigaszisztállta az ország legdiletánsabb kormányának minden bunkóságát! Mert azért a mérleg nyelvének lenni nem semmi, akkor még talán megérte volna, ha cserében valami maradandót kapott volna a közösségünk, pl jó úthálózatot, befektetöket a Szekelyföldön( nem is sorolom tovabb..) Román ismerős mondta, hogy ennyi év kormányzás után Székelyföld kéne legyen az ország leggazdagabb és nem legszegényebb vidéke!! Szerintem igaza van…

  2. Markó Attila

    Ugye mondtam, hogy kik a legidegesebbek?… :) Kinek-kinek bőven van oka arra, hogy megálljon az esze – nekem is többször előfordul, főleg olyan közlemények láttán, hogy programjában a kormány miért “csak támogatja” a kisebbségi törvény parlamenti elfogadását (sic!)…
    A kormány dilettantizmusáról lehet vitázni, mi sem tapsikolunk minden intézkedésnek. Az alternatíva viszont a Semmi lett volna… És maximalizálni a követeléseket a biztos bukás előzetes tudatában nem csak bődületes hűlyeség, de öngyilkosság is. Mi nem arra vállalkoztunk, hogy kinyiratjuk magunkat, hanem hogy tegyük a téglát téglára. Talán lehet gyorsabban is, nem tudom. Na de épp azért (is) kell kormányon lennünk, hogy ne lehessen semmit se visszavonni egy tollvonással.

  3. szimre

    Az ember attól lesz ideges, ha elolvas egy ilyen bejegyzést. De tényleg…
    Házsongárd: miért kell RMDSZ-es miniszter, hogy műemlékké nyilvánítsák a sírokat? Nem két éve van kormányon a szövetség, és nem két éve van “demokrácia” az országban. Nem két éve kellett volna elkezdeni ezt a folyamatot, hanem nagyon rég… És hogy most 2012-re mutatkozik valami halvány eredmény az ügyben, miután már jóvátehetetlen károk keletkeztek a Házsongárdban (amiért természetesen senki sem felelős), csak nagyon halkan és nagyon visszafogottan illlene bölcsködni.

  4. Markó Attila

    Ha valaki azt hiszi, hogy a “demokrácia” és a mindig nagyon magyarbarát román pártok önmaguktól illetve önszántukból fogják megoldani minden igényünket és megadni minden jogunkat (miközben mi karba tett kézzel figyeljük ahogy autonómia formájában testet ölt a “demokrácia”…), akkor az minden bizonnyal nem ebben a világban él. Nézzük meg, hogy akit annyira megtapsoltunk egykor, a nagyon barát Crin Antonescu igazi arca is hogy előjött. Ugyanilyen igazi arca van minden többségi politikusnak, csak azért és akkor takarja el, amikor az RMDSZ eltakartatja vele arra az időre, amig partnerként kezeli. Mindegyikük egyfajta Vadim, csak köztük van aki jól álcázza, és hajlik a kompromisszumra. Ezért kell RMDSZ-es miniszter…
    És persze, hogy halkan és visszafogottan kell bölcsködni – én magam is erre utaltam. Vagy lefordítom: bölcsködjünk = terjesszük, ismertessük, népszerűsítsük saját eredményeinket, mert nem szégyen, ha siker övezi a munkánkat.

  5. Hunor

    Akkor lenne igaz amit ír, ha alapvetően stagnálás lenne, kis előrelépésekkel. De ez a baj, hogy konkrét visszalépések vannak és előrelépések. Például Hargita megyében bizonyos nem megyei, és nem prefektus alá tartozó intézményeknél szépen cserélik le a kétnyelvű táblákat egynyelvű románokra (két konkrét példa – Hargita Megyei Törvényszék; Ügyészség.)
    Tehát összességében a nincs előrelépés. Ezért idegesen az emberek.
    Tisztelettel