Az emberi fantázia határtalan
Nem is tudom, hogy mit lehet már/még írni egy olyan perről, amelynek egyetlen célja a tudatos és erőszakos időhúzás. Nem is tudom, hogy sírjak-e vagy nevessek…
Nézem, hogy évekkel a Mikó-”bűnügy” kirobbanása után indult perekben messze előbb járnak, épp ma olyan szamaritánusokat is felmentettek, mint Becali, Copos, Borcea, Stoica…
Ma a buzau-i tárgyalóteremben megjelent a múltkor hiányzó négy tanú közül három: Fejér Zoltán (feljelentő), Bíró Béla (volt igazgató), Okos András (volt szülőbizottsági elnök). Benedek Levente állítólag a börtönben beteg lett, kórházba kellett vinni. Semmi okom azt feltételezni, hogy ez is nem csak egy nagyon ügyes húzás, hogy nem csak rájátszik az újabb halasztásra. Semmi okom azt hinni, hogy nem kívánja minél hamarabb lezárni ezt az ügyet. Vagy volna? – Döntse el ki-ki meglátása szerint…
Találkoztam tehát ma a feljelentők egyikével, valamint két olyan tanúval, akik a vádiratban úgy szerepelnek, mint akik alátámasztották a feljelentők állításait. Fejér Zoltán lövellt rám egy szúrós pillantást a vallomása végén, ezen kívül más “interakció” nem történt közöttünk.
Sokminden kiderült a három tanú meghallgatásából. Kezdjük azzal, hogy Fejér Zoltán megtagadta a tanúi eskületételt. Nem kötelező a tanúnak a bibliára tett kézzel esküt tenni, de annak tüntető megtagadása nem vált ki jó véleményt a bíróból. Ha Fejér Zoltán azt akarná, hogy minket felakasszanak, akkor a kívánsága teljesüléséhez nem vitte közelebb a magatartása. Ahogy az sem, hogy felháborodással és pökhendin viszonyult az ügyvédeink kérdéseihez. De tanúvallomásában volt néhány végzetes elem. Egyrészt az, hogy én a mai napig azt hittem, hogy ezek az emberek azért perelnek, mert a gonosz egyház ki akarja kergetni szerény lakásukból. Nos kiderült: nem egy lakást vásárolt meg abban az épületben, hanem hármat! Az elsőről – félretéve gonoszságot – vélelmezni tudom, hogy valóban jóhiszeműen, a törvény akkori állása szerint vette meg, de a másik kettőt úgy 10 évvel az első után (ő maga sem tudja pontosan, hogy mikor). De a kilencvenes évek végén már tudni lehetett, hogy az egyház előbb-utóbb előáll igényével (ha akkorra már meg nem tette). Egyértelművé vált tehát, hogy nem a lakhatási gondjai képezik az indítékot, hanem gazdasági, üzleti érdekei fűződnek ahhoz, hogy megtartsa mindhárom lakást! Vallomásában azt állította továbbá, hogy az államosítás előtt létezett egy alapítvány (Székely Mikó kollégium néven), amelyet 1990-ben újra létrehoztak, és tulajdonképpen az lenne a jogos tulajdonos! Mivel ilyen alapítvány a valóságban nem létezett az 1948-as államosítás előtt (és ezt még tanúkollégái is megerősítették) fontolgatjuk, hogy bepereljük hamis tanúzás miatt.
Második tanúként Bíró Bélát, a kollégium volt igazgatóját szólították. Neki végül is teljesen korrekt hozzáállása volt: a telekkönyben bejegyzett tulajdonos (ev. ref. Székely Mikó kollégium) jogi értelmezését megadni ő maga nem hivatott, ezt a bíróságra bízza. Amit – ismételten hangsúlyoznom kell – a bíróság meg is tett azzal, hogy a tulajdonjog kérdésében előterjesztett előzetes kifogásunknak helyt adott! Ügyvédeink kérdésére válaszolva elmondta, hogy 1990-ben ő és néhány egykori diák létrehoztak ugyan egy Székely Mikó Kollégium nevű egyesületet (vagy alapítványt – nem derült ki a vallomásokból), de ez nem jogutódja semmilyen más korábbi alapítványnak, és nem is igényelte soha vissza a kollégium épületét.
Okos András vallomásából románul idézek:
O.A.: – Am studiat multe documente din arhiva școlii și a consiliului local. Pot spune cu siguranță că clădirea colegiului nu a fost niciodată proprietatea bisericii reformate!
Bírónő: – Atunci în proprietatea cui a fost?
O.A.: – A secuimii! – no comment. Amikor az ügyvédünk megkérdezte, hogy egy ilyen alapos dokumentálódás után a tanú szerint milyen jogi személy gyakorolta ténylegesen és a hivatalos iratokban is a “székelység tulajdonjogát” az ingatlan felett, a válasz az volt: nem tudom. És dokumentáltságát tovább hangsúlyozta, amikor kijelentette: már csak azért sem lehetett az egyház tulajdona az épület, mert gróf Mikó Imre kezdeményezte az iskolaalapítást. Ismét ügyvédünk kellett megkérdezze, hogy a tanú tudja-e, hogy az iskolaalapítás időszakában gróf Mikó Imre a református egyházkerület főgondnoka (azaz világi vezetője) volt?…
Ennyit tényszerűen a mai tanúmeghallgatásokból. Egyetlen tanú maradt hátra: Benedek Levente. Akinek most épp betegsége miatt ismét nem lehetett lezárni alapfokon az ügyünket. Ő maradt az utolsó és egyedüli, akin az alapfokú döntés meghozatala múlik. A következő tárgyalás május 8-án lesz, reméljük addigra meggyógyul Benedek Levente is, sőt a feltételes szabadlábra helyezést elbíráló bizottság is javára fog dönteni, hogy semmilyen akadálya ne legyen a meghallgatásának. Félek azonban, hogy május 8-án is beleszól majd a véletlen, és újra halasztani kell majd. Mert az emberi fantázia határtalan…
Öt éve, 2007-ben jelentettek fel. Öt éve húzódik ez a történet, ügyészről ügyészre, nyomozásból vádemelésbe, tárgyalásról tárgyalásra. Öt éve… Öt… Erre vágytak feljelentőim.
Én is arra fogok vágyni, hogy hamis vádemelés miatt elégtételt kapjak egyszer majd tőlük…