Kemény, fárasztó hetet zárunk, és nem is várhatunk kényelmesebbre az elkövetkezőkben. A kisebbségi törvény vitája nem halad, a DNA cirkusz nem zárult le, elemezgetik Nastase termopánjait, a vallásügyi törvényt is megpróbálják kiherélni a bizottságokban, március 15-e egén gyűlnek a fellegek… Ennek a hétnek kisebbségvédelmi vonatkozású egyedüli pozitívuma, hogy a Pénzügyminisztérium aláírta a Kisebbségi vagy Regionális Nyelvek Európai Chartájának ratifikálásáról szóló törvénytervezetünket, és amennyiben ma vagy hétfőn az Igazságügyi minisztérium is aláírja, akkor a jövő heti kormányülés napirendjére kerülhet. Jelentős eredmény lesz ez négy év kemény belföldi és külföldi meggyőző munka után.
A kisebbségi tövényről
Megdöbbentő az MPSZ sepsiszéki szervezetének közleménye. Megdöbbentő a politikai tisztánlátás totális hiánya. Ez a tipikus “mondjunk valamit, hogy ne hallgassunk” hozzáállás. Vissza kell vonni a tervezetet – szerintük -, mert a parlament zsákutcáiban vesztegel, és amúgy sem hoz semmi újat se a magyarságnak, pláne a székelységnek (!). Ezért aztán pfuj, vissza mindent. Bezzeg milyen tisztességes a másik törvénytervezet… Igen, az, amelyik elsöprő többségi szavazattal elbukott már kétszer.
Ez már számomra egy megszokottá vált mentalitás, amit sajnos nem hangsúlyozunk soha eléggé: sajnos egyeseknek nem az a fontos, hogy nehéz munkával eredményeket érjünk el, hogy haladjunk előre – hanem az, hogy büszkén álljunk a vártán és közben toporogjunk egy helyben. Másképpen illusztrálva: van két ember egy nagy fal előtt, az egyik bicskával hosszú évek látszólag hiábavaló munkájával szép lassan kifúrja a falat és átmegy rajta. A másik: fejjel üti keményen, hogy már véres az arca – de a falon nem jut át…
És mivel a fal magától soha nem fog ledőlni, ez van, én megyek inkább falat fúrni…

Elküldve: 2006. February 24., 10:45-kor. A válaszokat követheti RSS 2.0-vel. Responses are currently closed, but you can trackback from your own site.