Nem vagyok túl lelkes,

hogy a héten kezdődik a kisebbségi törvény vitája a Képviselőház jogi, emberi jogi valamint oktatásügyi bizottságai együttes ülésén. Azért nem vagyok túl lelkes, mert a költségvetés kínkeserves elfogadása után a parlament épp egy ilyan jó kis csemegére éhes, ami nem igazán jó nekünk. És azért sem vagyok túl lelkes, mert Csapó doktor addig hergeli az államelnököt, amíg az lefele mutató hüvelykujjal beint az arénába. (Mármint a demokrata képviselőknek, akik amúgy is Tabara mester, a volt PUNR-elnök “jelentésének” hatása alatt vannak.) Isten bizony nem értem az ilyen embert, aki nem akarja meglátni a dolgok összefüggését. Hacsak nem szándékosan teszi, ami viszont nagyon szomorú értelmezést adna a dolgoknak. Mintha korábban ő nem lett volna ugyanannak a szenátusnak a tagja, ahol annyi szépet és jót vágtak elmúlt időszakban a magyar közösség képébe. Fülig Jimmy mondaná: úgy bele nekije. Olvasgassátok a kisebbségi törvény szenátusi vitájának sztenóját a felsőház honlapján. Elképesztő. Hamarosan meg felpakolom ide mindenki szórakozására a PRM kisebbségi törvénytervezetét, amely valamikor a következő parlamenti ülésszakban kerül a szenátus napirendjére. Igen, ez nem vicc: a nagyromániások kisebbségi törvénytervezetet “gyártottak”, amely a nagy derültséget gerjesztő hatásán túl véresen komoly témát vet fel: lehet-e a gúnyűzést ilyen szintre emelni? – na de majd többet erről hamarosan…

Megjegyzések lezárva.