tudom, tudom…
keveset mondok, ha azt mondom… szégyellem magam… de most már úgy tekintem, hogy miután már senki nem olvas egy olyan blogot, amibe havonta-kéthavonta firkantanak valamit, ezért inkább magaménak tekintem, és magamnak írok, meg azért, hogy valahol megmaradjon mindaz, ami történik… Nem csoda, hogy a transindexesek kidobtak már a honlapon levő listáról… de ez nem baj, hisz egyenes következménye a lustaságomnak…
A minap azt kérdezte valaki tőlem, hogy miért nem írom meg a kisebbségi törvény útját, hisz ez egyszer majd történelem lesz… Azt mondtam, hogy írja eleget a sajtó, és amúgy meg nagyon fogyóban van a hitem, ami annak elfogadását illeti. Ez az igazság. Nem hiszem, hogy valaki eddig ezt ki merte volna mondani, de egyre többen érezzük ezt. Nem a mi erőnkkel van a baj, az töretlen. A koalíciós partnerekkel van baj, mert az nem töretlen. Szétesőben, tehetetlenül bukdácsol, és ebben nekünk, RMDSZ-nek nincs könnyű dolgunk, mert egyedül hiába próbáljuk életben tartani. Pesszimista vagyok, ez van. És lehet, hogy túléli a négy évet, és az is lehet, hogy nem éri meg a jövő tavaszt. De akármeddig él is, mi ki fogjuk használni a lehetőségeinket – partnerekkel, vagy nélkülük. Kormányzási feladatok útján, ha parlamenti szinten lehetetlen. Utak várnak még javításra, önkormányzatokat kell megerősíteni, és sorolhatnám…
Hunor blogját olvasom, és a basescu beszéde csak megerősiti bennem a kételyeket a koalíció tekintetében. És neki sem életcél a kisebbségi törvény, ezt eddig is tudtuk. Még “szerencse”, hogy olyan jó viszonyban vannak Udvarhely polgármesterével… Tudják mindketten nagyon pontosan, hogy miért….
…
Na, egyszer csak megírom ezeket a dolgokat…