Veress Emőd barátom odabiggyesztett engem a listájára… Vagy nagyon kedvel, vagy nagyon haragszik rám valamiért… Remélem, egyikre sincs nyomós oka. ) – No de sebaj, ne én legyek az, aki a mém-sort megtöri, hát uccu neki.
Amúgy meg számtalan kritikusomnak válaszként is jól jön ez a provokáció, hisz már gyászverseket zengenek kihúnyónak vélt blogomhoz. Remélem, hogy az alábbiak, ha magyarázatot nem is, de indokot mindenképpen tartalmazni fognak.
Jöjjön hát az a bizonyos öt személyes dolog:
1. Legfontosabb személyes ügyem: hosszas sikertelen próbálkozás után feleségemmel úgy döntöttünk, hogy lombikbaba-megoldáshoz folyamodunk. Erre november közepe és december hónap folyamán került sor, ezalatt egy nagyon kemény hormon-stimulációnak és még több idegességnek tettek ki bennünket, de inkább a feleségemet. Életem egyik legmegviselőbb időszaka volt ez, mert munkánk – hagyományos hivatali évzárási tevékenységek – mellett kellett mindezt végigvinni. Az elején sikertelennek tűnt a beavatkozás, aztán az ünnepek tájékán felvillant egy reménysugár, hogy talán mégis megmarad a baba. Karácsony után azonban kiderült, hogy mégsem… Hadd ne mondjak itt semmit a lelki következményekről……..
Azóta valamennyire helyrebillent lelkivilágunk egyensúlya, és hamarosan ismét próbálkozunk…
2. Tavaly nyáron valóra vált egy nagyon régi álmunk: vettünk egy házat Brassó mellett, Négyfaluban. Kevéske megtakarított pénzünk, korábban már tulajdononban levő brassói lakásom ára, és egy jelentős összegű bankhitel segített hozzá – egy jó ideig nyögjük majd, de bízunk benne, hogy megérte.
3. A feleségemet 24 éves korában megtanítottam sízni. Öt évvel ezelőtt, amikor először csatolta bakancsához a lécet, a pokolba kívánt. E szándékát nyomatékosan és fennhangon ki is fejtette akkor. Azóta ő az, aki minden ősszel alig várja már a havat…
4. Mindenem a természet, az új tájak, emberek megismerése. Nagy-nagy álmom eljutni egyszer Indiába, de Thaiföldet sem vetném meg. A keleti civilizációk iránti kíváncsiságot két eddigi kínai utam váltotta ki, és mára az is nyilvánvaló, hogy a keleti konyhát műalkotásait semmiképpen nem az európai japán, thai vagy kínai éttermekben lehet megízlelni.
5. Nagy Iván családnév-lexikona szerint (is), és a közemlékezet szerint (is) az első Márkók a XVI.-XVII. (?) század tájékán telepedtek meg Erdővidéken, ők eredetileg Marco nevű olasz mesteremberek, akik építeni jöttek e vidékre (ki nem ismeri Lúdas Matyi történetét?). Leszármazottaik többnyire Márkó-ra magyarosították nevüket, majd egyesek közülük Markó-ra. Ma is több Márkó család él a Barót melletti Olaszteleken, zömében mind rokonom szegről-végről. Valami közünk van ugyan egymáshoz Markó Bélával is, de ezeket a szálakat soha nem tudtuk igazából kibogozni. Ami biztos: ő nem az apám, és nem is a nagybátyám…

Ja, és hogy kire lövök? Hát lássuk csak:
1. Márkó Laci – második unokatestvérem
2. legyen Nagy Zsolt is
3. Béfé, ha már úgyis megdícsértem írásait

Ennyi. Nem lesz öt. Hisz úgyis igaza lesz Emődnek, hogy összeomlik előbb-utóbb a piramisjáték… És hogy tiszta legyen a kép, beidézem Emőd blogjából a játék meghatározását: “A mém (angolul: meme) játék lényege, hogy elmondj 5 olyan személyes dolgot, amit kevesen tudnak rólad. Az önvallomás végén további öt áldozatot kell megnevezz, akit önvallomásra késztetsz.”

Elküldve: 2007. February 1., 17:39-kor. A válaszokat követheti RSS 2.0-vel. Responses are currently closed, but you can trackback from your own site.