Ezt a kérdést szegezte nekem a tegnap Facebook-on egy Ferenc Ferenck névre hallgató, általam nem ismert alak. Hozzátette: “Ott majd tanulhatsz jogot, mert olyan buta vagy, mintha stereo segged lenne és a fejedben is szar volna. Sok sikert Buzauba”
Minden ismerősöm rángat, én magam is tudom, hogy nem kell az ilyesmivel foglalkozni, oda se kell figyelni. Megpróbáltam így tenni, de az a baj, hogy az ilyen típusú hozzáállás – sajnos – nem is egyedülálló, és nem is eltussolható. Ugyanaz a nagy magyar szindróma, amit a romániai második és harmadik politikai “erő” egyaránt képvisel: ha nem vagy jó magyar (é: olyan magyar, amilyenre csak én mondhatom meg, hogy jó-e, vagy rossz), dögölj meg. Szerencsére egyre kevesebben vannak ezek.
No de nem politizálni készültem. A párhuzam csak azért kívánkozott ki, mert az elszigetelődő véleményeket képviselőkre az a jellemző, hogy minden evidencia ellenére teljességgel és vakon meg vannak győződve saját igazukról. Minél jobban elszigetelődik, annál hangosabban fújja a már lehúgatott nótáját. Ez is valahogy úgy értékelhető, mint az éterben az a drogként terjesztett “felhívás”, hogy marosvásárhelyi magyarok, itt az idő félretenni a nemtommit, és besorakozni Smaranda Enache mögé. Nos ezek a terjesztők akkor se, ma se, soha nem fogják megérteni, hogy lehetetlenség a 38%-nak besorakozni a 2,6% mögé. Amiért az ujjad mögé bújva nem látsz senki mást, attól még mindenki más lát téged… Valahogy így van ezzel Ferenc Ferenck is: nem baj, hogy mindenki számára nyilvánvaló a Mikó tulajdonjoga, attól még hadd száradjon a hűvösön néhány ember.
Hosszú nap volt a tegnapi – utolsó – tárgyalásnap Buzauban. Azért volt hosszú, mert mi nem engedhettük meg magunknak azt a luxust, amit a DNA-ügyész, hogy mindössze 7 perc vádiratból történő idézgetés után megfogalmazza kérését, hogy a vádlottakat tessék szépen szabadságvesztésre ítélni. A mi oldalunkon nem csupán a mindenhonnan összeguberált ál-bizonyítékok papírhalmaza, hanem a puszta igazság áll, és – mint tudjuk – ebben az országban az igazság bebizonyításához nem elegendő 7 perc.
A védelem két részből állt: egyfelől szükséges volt tisztázni a tulajdonjogi kérdéseket, másfelől a bűntetőjogi felelősség kérdésben kellett kifejtenünk álláspontunkat. A tulajdonjog kérdésében alapvetően azokra a vádakra válaszoltunk, amelyeket a feljelentők megfogalmaztak.
A kollégium közadakozásból épült, nem az egyházé - nem igaz, a közadakozás nem hoz létre köztulajdont, a mindennapok evidenciája, hogy ha valaki adakozik az egyháznak mondjuk egy ravatalozó építéséért, attól még nem lesz belőle tulajdonos.
Az egyház nem járult hozzá anyagiakkal - az egyház hozzájárult, még ha nem is jelentős mértékben. Nincs jelentősége a tulajdonjog szempontjából annak, hogy ki milyen mértékben járult hozzá a felépítéséhez és működtetéséhez.
A telekkönyvi kivonat régi volt és hamis - a telekkönyvi kivonat a kiadása pillanatától függetlenül tükrözi a telekkönyv tartalmát, ráadásul a bizottság a kivonat mellett a teljes telekkönyvet is elemezte. Hamisításért senki ellen nem indult eljárás.
Ami a bűntetőjogi kérdéseket illeti, ügyvédeink kifejtették: a bűncselekménynek se objektív, se szubjektív elemei nem lelhetők fel, ráadásul a károkozás sem bizonyítható, hisz az épületet senki nem vitte haza, ott áll a helyén ma is.
Nem kívánok senkit untatni a jogi érvek felsorakoztatásával. Összegzésképpen elmondhatom, hogy védőink közel két órán át bizonyították az igazságot – reméljük, eredményesen.
A védőbeszédek megkezdése után nem sokkal meg kellett kérni a bírót, hogy engedje leülni Silviu Clim kollégánkat, aki a per kezdete óta magas vérnyomással, szívproblémákkal küszködik…
A végén szót kaptunk mi is, néhány szóban nyomatékosítottuk ártatlanságunkat. Clim kollégánk megtette azt, amit mi általában nem merünk, mert finomkodunk, és inkább nagyokat nyelünk, mintsem szembe merjük köpni azokat, akik szándékosan ártani kívánnak nekünk. Azt mondta az utolsó szó jogán: “Nincs mit hozzátennem az ügyvédek által felvázoltakhoz. De azt el szeretném mondani, hogy hosszú jogászi karrierem után, most így nyugdíjasan, soha nem hittem volna, hogy a DNA és néhány gazember ilyesmit képes művelni velünk.”
Két hét múlva alapfokú ítélethirdetés…

Elküldve: 2012. June 13., 17:19-kor. A válaszokat követheti RSS 2.0-vel. Responses are currently closed, but you can trackback from your own site.