Hol kopogtathatunk?

Előrebocsátom: határozottan elutasítom azokat az esetleges vádakat, miszerint a Mikó-ügy kapcsán a közhangulat révén befolyásolni próbálnám, próbálnánk az igazságszolgáltatást! Nem az igazságszolgáltatás ellen, hanem az igazság felszínre kerüléséért cselekszik az egész erdélyi magyar közösség!
Közel két hét telt el a Mikó-ügyben hozott alapfokú döntés óta. A napokban újraolvastam mindazt, amit itt leírtam korábban, semmi újat nem tudok hozzátenni az ügy érdemi részéhez. Változatlanul fenntartom, hogy semmilyen bűncselekményt nem követtünk el, és még minimális kételyeim sincsenek, hogy a Mikó kollégium épülete ne lett volna (és nem lenne) az Erdélyi Református Egyházkerület tulajdona. Minden épeszű ember tudja ezt. Kivéve Benedek Leventét és Fejér Zoltánt, illetve egy buzau-i bírót. Benedek Levente arra építette vádjait, hogy a kollégium közadakozásból épült, tehát nem az egyház, hanem az “adakozó nép” tulajdona (mintha mindannyian, akik templomépítésre adakoznánk, résztulajdonosaivá válnánk annak), Fejér László tanúi eskü nélkül vallott. És a buzau-i bíró? Hát nála nem tudom, hogy hol keressem a hibát: tárgyi ismeretek nélkül nem juthat valaki ilyen beosztásba, tehát a nyers tárgyi tévedést kizárom. Marad az a feltételezés, hogy valamiféle nyomásnak engedett. És ezt mondtam ma egy hete Marosfőn is: ha ez a feltételezés igaz, akkor teljes mértékben megtörik a hitünk az igazságszolgáltatás függetlenségében, ugyanakkor ez a magyar közösség egésze ellen irányuló, precedensteremtő, aljas támadás, amely ellen már nem elegendőek a puszta jogi érvek.
Egy hete mindent elmondtam, amit el lehett erről az ügyről. Most nem akarom ezt megismételni. Arról szeretnék inkább beszélni, hogy merre tovább, mi lesz ezután. Természetesen az ítéletet megfellebbeztük, a jogi út erre vezet tovább. De ami ennél sokkal fontosabb, az a közösségi-egyházi vonzata.
Nem is lehetett volna nehezebb politikai és közéleti környezetet elképzelni egy ilyen ügy igazságának hangoztatására. Miközben minden európai fórum, diplomáciai testület naponta szidja Romániát a jogállamiság veszélyeztetésével és az igazságszolgáltatás függetlenségének felszámolásával vádolva az ország vezetőit, aközben a mi hangunk bébiszuszogásnyit se hallatszik. Azt a jogállamiságot védi az egész világ, amelynek mi épp a megcsúfolását látjuk egy ilyen ítélet jóvoltából. És nagyon nehéz ma azt mondani bárhol is, hogy tulajdonképpen eddig se beszélhettünk soha az igazságszolgáltatás függetlenségéről vagy tényleges jogbiztonságról és jogállamiságról egy olyan országban, ahol a tévében zajlik az igazságszolgáltatás. Monica Macoveinek és csapatának sikerült elérnie, hogy a médiashow-vá felépített korrupcióellenes küzdelmet úgy szeresse Nyugat-európa, mint az átlagpolgár a Dr. House-t, vagy az Isaurát. És persze, hogy az egész világ hörög, amikor meghal a főszereplő vagy elveszik a csattanónál a villanyt. Sajnos így érzékeli nyugat ezeket a dolgokat, nem teszi fel a kérdést, hogy miképpen kerül ki a sajtóba egy dosszié tartalma még mielőtt akár az érintett is látta volna… És jönnek az örökzöld kritikusok, hogy cinkosul mi, az RMDSZ, miért nem emeltük fel akkor a szavunkat. Sajnos kellett egy Mikó-döntés ahhoz, hogy kiderüljön: mélyebb a fekély, mint azt valaha is hittük. Nem győzöm hangsúlyozni: az RMDSZ mindig is a korrupcióellenes küzdelem támogatója volt. De akkor tessék a korruptakat, ne a munkájukat végzőket meghurcolni és bezárni!
Számos kezdeményezés indult be az ítélet óta. RMDSZ és egyházak tiltakozó nyilatkozata, magánkezdeményezések (lásd Sántha Imre és Sógor Géza lelkészek tüntetése illetve online petíciója), különféle egyéb tiltakozások. Miközben e sorokat írom, a Mikó előtt udvahelyi és háromszéki lelkészek tüntetnek csendben. Egyre inkább dagad, hömpölyög ez az ügy. Úgy érzem, hogy nagyon hangosak kell legyünk mi most, ha azt akarjuk, hogy a jelenlegi államfőleváltásos hangulatban bárki is meghallja a kiáltásunk idebent vagy odakint a normális világban.
Tény, hogy nem hagyhatjuk szó és tett nélkül, hogy tovább csorbuljanak jogaink, vagy hogy visszaállamosítsák a Mikó kollégiumot. Mert ha ez bekövetkezik, akkor nyitva áll az út bárki számára, hogy az ehhez hasonló látszatperek útján valamennyi eddig visszaszerzett egyházi és közösségi ingatlanunkat 60 évvel ezelőtti módszerekkel újra államosítsák.
Végig kell mennünk tehát az igazság útján. De hol kopogtassunk? Erre a kérdésre a jogállami válasz az, hogy az igazságszolgáltatás ajtaján. Szeretném hinni – bár most nem tudom -, hogy ez elegendő. Szeretném, ha maga az igazságszolgáltatás bizonyítaná be, hogy elegendő.
Én a következő tárgyalásig nem fogok ide írni erről többet… Mindenkinek köszönöm az eddigi és ezutáni hozzáállását! Mindenkinek – magamnak is – kívánom, hogy győzzön az igazság! Bármi áron!

7 válasz: “Hol kopogtathatunk?”

  1. mikougyben

    Sántha Imrét megpróbálják leállítani! Kinek érdeke ez?

    Lásd a mellélelt linket:
    http://www.slagerradio.ro/hirek/1355-hirjul11miko

  2. Szakáts Ottó

    Blá blá blá blá és blá. Így meséli el Sári néni Mári néninek a bíróságon látottakat, de nem egy jogvégzett ember.
    - “…még minimális kételyeim sincsenek, hogy a Mikó kollégium épülete ne lett volna (és nem lenne) az Erdélyi Református Egyházkerület tulajdona.”
    És ezt telekkönyvi kivonattal igazolni is lehet? Mert ha ezt a tulajdont nem lehet telekkönyvi kivonattal igazolni, akkor nem visszaszolgáltatás történt, hanem odaítélés. S az meg nem ugyanaz.
    - „…a kollégium közadakozásból épült…”
    Ez még messze nem bizonyítja, hogy az Erdélyi Református Egyházkerület tulajdona lenne. Még sok-sok minden épült közadakozásból, ami nem volt és nem lett az Erdélyi Református Egyházkerület tulajdona.

    „Miközben minden európai fórum, diplomáciai testület naponta szidja Romániát…”
    Én azért ezekkel az európai fórumokkal meg diplomáciai testületekkel csínján bánnék. Mert:
    - amikor a nyugdíjtörvény elfogadásának szavazatait a képviselőházban Alma Anastase asszonyság (vagy leányság) oly csodálatosan összeszámolta (adta a TV színesbe), akkor ezek az európai fórumok meg diplomáciai testületek hallgattak, mint sz… a fűben (és a RMDSZ is). Akkor valahogy nem akarództak félteni a jogállamiságot.
    - amikor Európa legalacsonyabb béreit visszacsökkentették 25%-al (valójában, 35-45%-os jövedelemcsökkentést okoztak), akkor ezek az európai fórumok meg diplomáciai testületek hallgattak, mint sz… a fűben (és a RMDSZ is). Akkor sem akarództak félteni a jogállamiságot.
    - amikor egy alkotmánybíró személyéről (Zegreanuról beszélek) a parlamentet hajnalig szavaztatták, amíg Bösze embere ki nem került győztesként, akkor ezek az európai fórumok meg diplomáciai testületek hallgattak, mint sz… a fűben (és a RMDSZ is). Akkor sem féltették a jogállamiságot.
    - amikor Boc sürgősségi rendelettel (OUG 103/2009) úgy változtatta a népszavazásról szóló törvény 10.-ik szakaszát, hogy csak a szavazásra jogosultak többségének a szavazatával lehessen leváltani az államelnököt (és nem a szavazáson résztvevők többségével), akkor ezek az európai fórumok meg diplomáciai testületek szintén hallgattak, mint sz… a fűben (és a RMDSZ is). És ekkor sem látták veszélyben a jogállamiságot. A fene érti ezeket!
    Akkor ugye, ezekről ennyit?

  3. Adminisztrátor

    Ha követte a per eddigi menetéről a bejegyzéseket, akkor tudja, hogy nemcsak telekkönyvi kivonat, de telekkönyv is, és mindezt megerősíti egy 2006-os táblabíósági ítélet is. És épp a jogerős ítéletek figyelmen kívül hagyása képeszt el… A többiekben egyetértek.

  4. Szakáts Ottó

    “És épp a jogerős ítéletek figyelmen kívül hagyása képeszt el… ” Ha így áll a dolog, ha rosszindulatu híresztelések ellenére, mégis létezne telekkönyvi bejegyzés, amiből kitűnik, hogy a ref egyház tulajdonában volt az államosításig az az iskola, akkor talán jobb lett volna inkább a Buzău-i bíróság ítéletének az indoklását közreadni (akár kivonatolva is), a fentebb leírtak helyett.

  5. Gombos Gergely

    Örülnék, ha az eredeti telekkönyv utolsó bejegyzését közzé lehetne tenni itt a blogon. Azon ugyanis nem a Református Egyházkerület, hanem a Mikó Kollégium szerepel.

  6. tomasito

    Amennyiben ez jogszabályba nem ütközik, közzé lehetne tenni az interneten a 2006-os jogerős itéletet, vagy legalábbis a rendelkező részét, valamit azt a végzést, amelyel a buzaui perben a biró (amelyik szabadságra ment) helyt adott a kifogásnak és elismerte, hogy az épület, a jogerős itélet alapján az egyház tulajdona. Ez a román közvélemény tájékoztatása érdekében is megfontolandó lenne.

  7. tomasito

    Ezért mondom, hogy jó lenne közzé tenni részben, vagy egészben azokat a birósági döntéseket : http://erdely.ma/kozeletunk.php?id=125776&cim=roman_parlamenti_kepviselo_szerint_az_rmdsz_jogi_ervek_hijan_szervez_tuntetest
    Csakhát, úgy látszik, nincs kinek beszélni, még paradox módón az érintettnek sem.