Gondolatok RMDSZ-ről, belső reformról

Valahogy úgy jártunk most néhányan, mint akik csipkerózsika-álmukból ébredve hirtelen megvilágosodnak. Követtem az elmúlt hetek reformgondolatait (Borboly Csaba, Nagy Zsolt, Winkler Gyula próbálgattak eddig új húrokat), és rájöttem: korántsem új gondolatok ezek, csak eddig senki nem merte így, nyersen, kimondani. Ezért aztán előrebocsátom: amit most írok, az javarészt nem új gondolat, csak a konjunktúra újdonsága adja a lehetőséget azok kimondására.
A konjunktúra egyik újdonsága: az RMDSZ egyértelműen és határozottan felvállalta, hogy testületileg része legyen a tusványosi folyamatnak. Véleményem szerint a magyar közösség szempontjait figyelembe véve ez volt az elmúlt időszakban az egyik leghelyesebb RMDSZ-döntés. Az eddig közismerten orbánviktoros, egyszínű Tusványos most jelentős arculatváltást hozott, az RMDSZ jelenlétével nem arra törekedett, hogy apróra törje a jobboldali támaszpontot, hanem sikerült elérni azt, hogy az asztaloknál ülő, és a közvélemény szemében legtöbbször riválisokként ismert személyiségek párbeszéde által új értelmet kapjon az elkoptatott “egységben az erő” szlogen. Az emberek látták, hogy ebben a párbeszédben ők is megtalálják önmagukat. Szétporladt egy hamis mítosz: az RMDSZ bezártságának mítosza. A belső reform egyik eleme tehát a párbeszéd folytatása kell, hogy legyen. Ugyanakkor igaza van Nagy Zsoltnak: vannak, akik párbeszédre képtelenek. Akiknek ál-nemzetfélelmük mögé bújtatva egyetlen céljuk az RMDSZ szétrombolása, azok párbeszédre képtelenek. Akik e cél megvalósítása érdekében még az államelnökben is partnert látnak, azok párbeszédre képtelenek.
A konjunktúra másik újdonsága: a közelgő RMDSZ-kongresszus (remélhetőleg már EU-tagállamban, illetve részben valószínűsíthetően előrehozott választások környékén). Itt már komolyabb elemeket vizsgálhatunk, és ez konkrétan a “hogyan tovább, RMDSZ” kérdésre adott lehetséges válaszok közül annak a kiválasztása, amely hosszú távon biztosíthatja egyrészt az RMDSZ, másrészt az általa képviselt közösség jövőjét. Még ha látszólag a kettő elválaszthatatlan is, külön kell elemeznünk az RMDSZ jövőjének kérdését. Való igaz, hogy a jelenlegi RMDSZ struktúra meghaladta korát. De nemcsak a struktúra, hanem a felépítő elvek szintjén is jelentkezhetnek új elemek. Nem meglepő, hogy sokan az elavult struktúra orvoslására eleve felépítő elv váltását javasolják: pártra van szükség. Ez a kérdés egyébként először akkor kezdett komoly megfontolás tárgyává válni, amikor a kisebbségi törvénytervezet elkészült. Ugyanis a kisebbségi autonómiatanácsok lennének azok a közösségi érdekérvényesítő intézmények, amelyek a szövetségi jelleget tovább tudnák vinni. Egy magyar autonómiatanács és egy magyar párt (vagy pártszövetség) tudja igazán jól kiegészíteni egymást. Perspektívájában nézve a dolgokat ez is kell, hogy legyen majd a jövő közösségi szerveződési formája. Egyelőre még kisebbségi törvény hiányában felmerül a kérdés: van-e létjogosultsága az RMDSZ párttá alakulásának autonómiatanács nélkül? A válasz ez esetben is igen, viszont akkor nagyon komoly elemzés tárgyává kell tenni a szövetségi jellegből származó előnyök és lehetőségek átmeneti továbbéltetését. A szövetségi jelleg ebben a pillanatban a regionális és helyi érdekek, csoportérdekek, néhol meg puszta egyéni érdekek kompromisszumkereső gépezetében merül ki. Ennek megvannak a hátrányai is, és ezt Nagy Zsolt jól látja, hisz évekig a területi szervezetekért felelős alelnöke volt az RMDSZ-nek: a szövetségi jelleg alacsony szinten tartja a fegyelmet. És ha egy olajozottan működő gépezetet akarunk 2007-ben gyártani az RMDSZ-ből, akkor a fegyelem kulcskérdés. Nem kell feltétlenül katonaságot fabrikálni. De mindenképpen szükség van arra, hogy megértse mindenki a rendszeren belül: az RMDSZ nem csak egy szükséges környezet a mandátumszerzéshez.
Számolni kell azonban egy másik jelenséggel is, és ezt nyíltan be kell ismernünk. A szövetségi jelleg feladásának és a belső fegyelem megerősítésének az is következménye lehet majd, hogy tömbmagyar vidéken megszaporodhatnak a független önkormányzati jelöltek. Persze lehet, hogy ez csak egy téves feltételezés, de véleményem szerint ennek megvan a maga valószínűsége, és éppen ezért számolni is kell vele.
(folyt. köv.)

4 válasz: “Gondolatok RMDSZ-ről, belső reformról”

  1. SKYgeoka

    A megújjulás szükséges!
    Kérdés csak az hogy miért most?
    Eddig nem volt az RMDSZ(be) Nagy és magatehetlen mamut?
    Most hirtelen “váltunk”, és “reform”…

    Semmit nem ért el az RMDSZ az elmúlt 3 évben, az autonómiatól távodik a magyarság…

    És olyan aktuális kérdéseket sem old meg ez a “reform”, mint:

    a magyarság körében egyre nagyobb mértékben terjedő antiszemita, zsidó-ellenes hangulat lefegyverzését.
    Az Európai Unióra való felkészülést.
    A népesség csökkenésének a megállítását.

    Ha erre a három aktuális kérdésre nem születik válasz, a “reform” kudarcra van itélve…

  2. Alfer

    Az RMDSZ-en belüli reform és szemléletválltás szükségességét a Polgái Szövetség megalapítói már régóta hangoztatták, s nem csak ők, de erről nem akart tudomást venni a magas vezetőség, inkább kiutálták az okvetetlenkedőket. Most sem hallották volna meg, ha nem állna a küszöbön a Kongresszus és nem fenyegetne előrehozott választás. Hogy mennyire komolyan gondolják a váltást, az majd eldől. Megeshet, hogy 2008-ban jön egy újabb 180 fokos fordulat, kétszer 180 fok pedig már 360, tehát ott vagyunk, ahonnan elindultunk.

  3. Nagy István

    „Szétporladt egy hamis mítosz: az RMDSZ bezártságának mítosza.”
    Abból, hogy Markó Béla, több éves kihagyás után tavaly és idén is elment a tusványosra arra a következtetésre jutni, hogy szétporladt az RMDSZ bezártságának hamis mítosza szerintem rossz következtetés.
    Mert a mítosz évszázadok alatt születik, az RMDSZ pedig alig múlt 15 éves.
    Mert az RMDSZ bezárta önmagát önmagába. Ez tény és nem mítosz. Ez a tény akkor testesült meg, amikor az SZKT megtette elnökéül Frunda Györgyöt, majd vezényletével kizárta a Magyar ifjúsági tanácsot. Közben pedig közfelkiáltással kicsapta Tőkés Lászlót. És vele a Románia magyarság mintegy 30%-át. Ára a szervezetenek sok hálás állami hivatalnoka és iskolaalapítványi alkalmazottja van, de elfogytak az önkéntes napszámosai.

    „A belső reform egyik eleme tehát a párbeszéd folytatása kell, hogy legyen.”
    Attól, hogy lesz párbeszéd még nem lesz reform. Mert a reform a közösséget kellene, hogy aktivizálja, ami létükben RMDSZ-függő, ezért szolgalelkű, mellesleg ötlettelen aparatcsikokkal nem sikerülhet. Mellesleg ezek az emberek az említett párbeszédet elutasítják, mint ördög a tömjént.

    „Akiknek ál-nemzetfélelmük mögé bújtatva egyetlen céljuk az RMDSZ szétrombolása, azok párbeszédre képtelenek.”
    Akik mindenkiben, aki mást mond, mint amit Ők hallani szeretnének, RMDSZ-rombolókat látnak azok talán párbeszédképesek? Legyünk komolyak.

    „A konjunktúra másik újdonsága: a közelgő RMDSZ-kongresszus (remélhetőleg már EU-tagállamban, illetve részben valószínűsíthetően előrehozott választások környékén).”
    Ne legyünk naivak. Az RMDSZ-kongresszus valós, egyenlő, titkos, listás belső választások nélkül nem konjunktúra, hanem önámításba csomagolt demokráciásdi. Ezt a kijelentésem maga az idézett zárójel bizonyítja.

    „…egyrészt az RMDSZ, másrészt az általa képviselt közösség jövőjét.”
    Szimbiózis? Ki a krokodil és ki a fogait tisztogató madárka?

    „Pártra van szükség.”
    Egyesek már rég rájöttek. Nemzeti … Párt tagként politizálnak. Ezt várja a románság politizáló részének nem kis hányada is. Meg is tesznek mindent azért, hogy erre hajlandó hőzöngő magyarokkal SE képviseltessék a magyar érdekeket.

    „Egy magyar autonómiatanács és egy magyar párt (vagy pártszövetség) tudja igazán jól kiegészíteni egymást.”
    Ha az RMDSZ 16 éves tevékenysége alatt ennek megteremtette volna az előfeltételeit, akkor elfogadnám ezt a kijelentést, de mit tapasztalunk? Minden fölső civil struktúrában RMDSZ főarcok néznek szembe. Mindenütt csak madár, vagy csak krokodil, de ahol madár ott nincs krokodil és fordítva.

    „A szövetségi jelleg ebben a pillanatban a regionális és helyi érdekek, csoportérdekek, néhol meg puszta egyéni érdekek kompromisszumkereső gépezetében merül ki.”
    Ki és hol keresi a kompromisszumot? Hol itt a gépezet? Hol a közösségi érdek? Az nincs? Mert van csoport- és egyéni érdek? Így már világos.

    „A szövetségi jelleg alacsony szinten tartja a fegyelmet.”
    Igaz. De ez azért van így, mert rossz a létező forrásfelhasználás. Ezért rossz a szervezeti hivatalnok kiválasztás. Mert a vezetők legalább annyira fegyelmezetlenek, mint a vezetettek.

    „Az RMDSZ nem csak egy szükséges környezet a mandátumszerzéshez.”
    Az RMDSZ csupán elégséges környezet a mandátumszerzéshez. Magyarként RMDSZ-en kívül is lehet mandátumot szerezni. Az RMDSZ bajai nem a választásokon mandátumokhoz jutottakban laknak. A Szövetség bajai a szervezetben laknak. A mindig, csupán és csak a Bukarestbe jutottakra figyelő Kolozsváriakban és Marosvásárhelyiekben. Az ilyen-olyan elnöki irodákban ülőkben. Miközben a Bukarestben tévő-vevők szinte csak az ottani versenypártokra koncentrálnak.

    „Tömbmagyar vidéken megszaporodhatnak a független önkormányzati jelöltek.”
    Csak ott? Ott sem! Ezzel az önkormányzati választási törvénnyel nem!
    Tömbmagyar vidékeken a magyarság közszereplésre vágyó tagjai elmennek a Nemzeti … Pártokba!

  4. Márkó Laci

    ez az römödöszö reform olyan nekem mint a peresztrojka

    halálra van itélve
    csepereg az esik, fejemen zongorázik

    holnap jön majd egy másik

    etc.