Ha már Gáspi is blogtárs, akkor naplómban neki is helye van. A tegnap részt vettem a képviselőház jogi bizottságában a kisebbségi törvénytervezet általános vitáján, ahol Ralu Filippel és Serban Pretorral is találkoztam, őket saját kérésükre hívta meg a bizottság. Titkon reméltem, hogy egy nem akárkik által megbunyózott trabantos meg egy intézményvezető besegít egy kicsit a törvénytervezetnek, ám padlót fogtam, amikor kiderült: azért jöttek, hogy elmondják, mennyire nem jó a tervezet médiafejezete. Én tisztelem a sajtó függetlenségét, a szerkesztőségi politika önállóságát, de nem tudom elhinni, hogy mindez ütközne egy nemzeti közösség azon igényével, hogy saját műsorai, esetleg saját tévé- és rádióállomásai legyenek, valamint a közszolgálati média menedzsmentjében döntési kompetenciákkal rendelkezzen. A média szent teheneit élénk érdeklődéssel hallgatták a honatyák, miközben nem is igazán érdelekte őket az érintettek – a romániai nemzeti kisebbségek képviselőinek – véleménye. Nem kellemes érzés látni, hogy ismét ott vagyunk: mások mindig jobban tudják, mint mi, hogy mi jó nekünk. Sőt azt is tudják, hogy mi szabad nekünk és mi nem…

Elküldve: 2005. December 7., 10:07-kor. A válaszokat követheti RSS 2.0-vel. Responses are currently closed, but you can trackback from your own site.