Amikor a tarisznyából kifogy a jóindulat…

Először a nyers tény: ma halasztani kellett a pert, mivel a két feljelentő és a Mikó volt igazgatója nem jelent meg a tárgyaláson, ahová tanúként idézték meg őket.
Most pedig jöjjön az indulat:
Amikor ez az egész cirkusz elkezdődött, Sepsiszentgyörgyön a Székely Mikó Kollégiumban egy sajtótájékoztatón azt mondtam: nem alacsonyodhatok oda, hogy a feljelentőimmel azonos eszközökhöz folyamodjak, ezért nem fogom őket hamis vád miatt beperelni. Ha megdobnak kővel, dobj vissza kenyérrel – a református egyház ingatlanában az ember legyen megbocsátó.
Mindvégig megpróbáltam ellenállni a belülről nem is ritkán előtörő ellenérzéseknek. Megpróbáltam megérteni, hogy egy embernek a lakása igencsak létfontosságú. Megpróbáltam átgondolni, hogy én meddig mennék el az ő helyükben. Persze, sosem jutottam a polgári peren túl, de a kétségbeesés és pánik számlájára írtam az ellenünk indított büntetőpert.
De ma ennek végérvényesen befellegzett. Nem tekinthetek többé másképpen ezekre az emberekre, mint szándékosan romboló gazemberek. Igen, így.
Ne haragudjatok meg, kedves olvasóim, de nem hitegethetjük magunkat tovább azzal, hogy a jóindulat és jóhiszeműség befolyásolhatja az ítéletünket és ítélőképességünket, és megváltoztathatja még a szavainkat is. Nem.
Ma nem mondhatok mást azokra az emberekre, akik bűnvádi perbe kergetnek három embert, akik 2007 óta röhögnek a markukba, hogy a DNA szórakozik velünk és lefoglalja a javainkat, akik lecsuknának minket szempillantás alatt, és akik most szarnak arra, hogy megjelenjenek tanúként azon a peren, amelyen a mi nyilvános kivégzésünket várják a bíróságtól.
Nyilvánvaló volt már a legelején (2002-2007), hogy ezek az emberek arra használják a pereket, hogy ne lakoltassák ki őket. Az is nyilvánvaló volt, hogy a polgári perek jogerős befejezése után rögtön beindították a büntető pert ellenünk, csak azért, hogy ne lehessen végrehajtani a jogerős polgári döntést. És ma tanúbizonyságot tettek abból, hogy számukra az ember, mint élőlény se szent. Hogy tiszta legyen a kép: ezek az emberek azért nem jöttek el ma tanúskodni, hogy ne legyen lehetőség alapfokon befejezni a pert! Ezek az emberek minden eszközt (értsd: minden immorális eszközt) felhasználnak azért, hogy egy-öt-húsz napot, hónapot nyerjenek! Ezek az emberek teszik ezt úgy – és ezt nem győzöm hangsúlyozni -, hogy mi, vádlottak, soha ebben az életben nem foglalkoztunk az ő lakásaikkal! Mi a kollégium épületértől döntöttünk. Kizárólag. Nem érdekel engem senki lakása…
És hadd tegyek még hozzá néhány dolgot arról, hogy hova tud egy ember süllyedni. Ma tudtam meg, hogy nem sokkal a visszaadást követően a két feljelentő (ne haragudjatok, de nem tudom nevekkel illetni őket) felment Papp Géza püspök úrhoz, és cakk-pakk kijelentette, hogy ha békén hagyják a lakásaikat, akkor ők is békén hagyják a kollégiumot! Ma tudtam meg azt is, hogy amikor ebben a bűntető perben jóváhagyták a tulajdon kérdésében előterjesztett kifogásunkat és feloldották a vagyonzárlatot, akkor telefonon fenyegették meg a református egyház elöljáróit (legalábbis a feljelentők közül a szabadlábon levő), hogy ezt nem ússzák meg ennyivel! Eskü alatt vallotta ma egy tanú, hogy zsarolással próbálták megakadályozni, hogy az egyház betelekkönyvezze visszaszerzett tulajdonát.
És ne próbálja meg bárki is elhitetni a világgal, hogy ezek az emberek azért nem jelentek meg ma, mert nem kapták meg az idézést! Nincs az a véletlen a világon, hogy minden olyan tanú megkapja az idézést és meg is jelenik a tárgyaláson, aki az egyház verzióját támasztja alá, és egyik sem azok közül, akik az ezzel ellentétes állásponton vannak!

Kész, kiengedtem a gőzt. Kiengedtem, mert többet hallani sem akarok erről a két személyről. Nem szolgáltak rá se arra, hogy megpróbáljam megérteni őket, arra meg különösen nem, hogy egy közösség, közösségünk tagjaiként kezeljem őket. A magyar nemzet története millió példát ad arra, hogy önmagunk torkát elharapva mentünk neki véres pofával a falnak. Én azt szeretném, ha a közösségünk dobná ki nyilvánosan a kukába azokat, akik számára nincs se jogi, se erkölcsi határ. Tanulnunk kell ebből mindannyiunknak. Éppen ezért nyilvánosan kijelentem, hogy saját tapasztalatomat és energiámat többek között arra is fogom ezután fordítani, hogy bebizonyítsam: nem lehet még a legitimnek tűnő egyéni célokat se koholt érvekkel, koholt vádakkal és emberek életén átgázolva, és egy egész közöséggel szembefordulva elérni. Ez jelentheti akár azt is, hogy a mi büntető perünk lejárta után valakiknek majd meg kell fizetni ezért.

Végül ismét puszta tény: a bírónő is látja, hogy mire megy ki a játék, ezért a következő tárgyalást nagyon közeli időpontra, április 3-ára tűzte ki, és kijelentette, hogy a ma hiányzó tanúkat karhatalmi kísérettel kívánja behozatni.

2 válasz: “Amikor a tarisznyából kifogy a jóindulat…”

  1. Fejér Zoltán

    Na figyelj ide Markó Attila, a bloggodon megjelent “Amikor a tarisznyából kifogy a jóindulat” című cikkedet a Mikós perrel kapcsolatban, ahol azt nyilatkozod, hogy azért nem mentem el 2012.03.20.-án, mert húzni szeretném az időt, hogy netalán még 5 nappal többet lakhassak a házban. Válaszként csak azt tudom mondani, hogy kívánom neked is, hogy a per előtti napon, (2012.03.19.) valaki aki neked a legdrágább a világon legyen a brassai szív sebészeti klinika műtőasztalán, élet és halál között, körülvéve egy tucat orvossal hogy megmentsék az életét!
    Lehet, hogy te akkor is ott lennél egy ilyen peren!!

  2. Adminisztrátor

    Na figyelj ide, Fejér Zoltán, kortól függetlenül se engedem meg családom tagjain és felmenőin kívül senkinek, hogy csak úgy letegezzen!
    Ha bármi okból valaki nem tud elmenni egy tárgyalásra, akkor kimenti magát. Megteheti ezt még aznap reggel is, egy fax segítségével. Velem is megtörtént, és is kimentettem magam. Nem szégyen, főleg ha ilyen komoly ügyről van szó.
    Ami az időhúzást illeti – a mai tárgyalás után kiváltképpen – megmaradok a meggyőződésemnél. Feljelentőim egyedüli szándéka minél tovább húzni a pert, már az se érdekes, hogy elítélnek vagy felmentenek…